- ivi!! segíts nekem ma este szilvásalmás sütit sütni!! nincs mérlegem :(
jött az üzenet drága barátnőmtól. persze olvastam a sorok között és tudtam, hogy a mérleg és a segítségem a lényeg.
- jójó segítek :) nyugiii
be is izzítottam a gyerekem, hogy átmegyünk sütit sütni. lelkes volt, azt mondta ő is segít. reméltem is, hiszen nem a konyhatündéri képességeiről híres miszőkénknél minden kéz elkél.
a recept maga rettentő egyszerű volt, hiszen egy linzertésztáról volt szó. de hát, aki ezt újonnan fedezi föl, annak valóban rettentő örömet okozhat a meglepően kevés hozzávalójával. így volt ez szőke barátnémmal is.
hamar kimértük a hozzávalókat, jómagam pedig bevállaltam a gyümölcsök megpucolását és feldarabolását.
mértani pontossággal és a leírtak precíz betartásával igyekezett a tésztát összeállítani, majd amikor a tészta kinyújtásához ért, idézem a receptet: ... lisztes felületen nyújtsuk ki a tisztát... na, ennél a pontnál megrekedt. a mütyürnyi konyhában, talpalatnyi szabad felület sem lévén, kissé pánikba esett és csak forgolódott, hogy, akkor most mit tegyen. persze sikerült megnyugtatnom, hogy nem kell ám mindent komolyan venni, amit leírnak. kis adag tésztáról lévén szó, mondtam beletesszük a mini tepsibe és kézzel szépen szétnyomogatjuk.
- és a tepsit ki kell kenni valamivel? mert ezt nem írja... jött az újabb rémület.
- persze vajjal.
a gyerekem egyből vállalkozott is a feladatra.
a gyümölcsök persze tök éretlenek és kemények voltak. a szilvát csak késsel tudtam szétválasztani, és a nyári alma fanyar ízére a nyál is összefutott a számban. de majd a cukor és a fahéj mindent megold.
a lényeg, hogy a kertjében termett gyümölcsöket felhasználjuk.
tészta szépen kinyújtva, gyümölcsök istenien beízesítve, már csak a tetejére kellett a rácsokat megformázni.
közben persze eljutottunk odáig, hogy a sütőt is elő kellene melegíteni. a recept szerint 180 fokosra.
közben hazaért a pasija is, akitől persze egyből meg is kérdezte:
- honnan tudom, hogy 180 fokra állítottam be?
- drágám bekapcsolod a sütőt és elfordítod a gombot 180 fokra és várunk, amíg bemelegszik.
én közben formáztam a rácsokat, a gyerekem meg lelkesen főzte a citromos, borsos levest...
majd jött a következő fordulat, a sütő bekapcsolása után elment az áram.
persze, mivel van egy hős, mindent megoldó és higgadtan kezelő pasija, aki egyből odament a villanyórához, hogy visszakapcsolja a lecsapott biztosítékot és nyugodt voltam és sötétben is formáltam a rácsokat.
a biztosíték persze nem akart visszakapcsolódni. én egyből jeleztem, szerintem a sütő lesz a bibi.
bármit lekapcsoltunk, kikapcsoltunk, a sütő bekapcsolásával sajnos újra elment az áram.
szőke barátném kezdett kétségbe esni, hogy akkor most mi lesz?
- 70 perc sütési időt ír a recept... ivii, nem viszed el megsütni?
persze nem vállaltam, mert korán kelek, késő volt már... tényleg igazán nem volt kedvem a süti megsülésére várni.
ment a logisztika, hogy legyen, mi lesz most a sütivel, ő másnap szintén dolgozik... persze higgadt pasija, egyből előállt a megoldással, hogy másnap átmegy azzzapjához és megsüti. 70 perc ugyan nem kevés, de akkor addig olvas majd.
- mi legyen addig a sütivel? a sütő még meleg. ne tegyem be, hátha egy kicsit megsül vagy megszárad? jött a következő kérdés tőle.
mindketten ránéztünk és szinte egyszerre mondtuk:
- neee! tedd a hűtőbe és nem lesz semmi baja.
majd elbúcsúztunk és hazamentünk.
ma kora délután jött az újabb üzenete tőle:
- isteni lett a süti!!! tényleg! cukrászdába illő. ezt a receptet felvesszük a listára.
