többfunkciós szalvétagyűrű

a szombat estét a kedves szőke barátnémmal töltöttem. mindig örülök, ha vele lehetek, egy a társasága miatt, meg egyébként is ritkábban találkozunk mostanság, kettő meg, mert tudom, hogy kellő anyagot és élményt kapok az új bejegyzésekhez. 

ültünk a konyhájában az asztal körül, borozgattunk, amikor a konyhaszekrényére mutatott egy kupac fém karikára és kérdezi:

- szerinted az mi?

már késő is volt, nem is láttam rendesen, közelebb menni nem volt kedvem, hogy rendesen megvizsgáljam, csakis az első vizuális benyomásra támaszkodhattam.

- sütiszaggató? válaszoltam kérdezve.

- neeem.

akkor megint arra hunyorogtam, hogy jobban szemügyre vegyem a fém kupacot. majd a darabszámról bevillant.

- szalvétagyűrű. vágtam rá, most már biztosan és határozottan.

- iiigen. jött a helyeslés a szőkétől.

majd ugyanabban a pillanatban jött is a következő kérdés, majdhogynem saját magához:

- de miért ne lehetne sütiszaggató?

erre a pasija, kedvesen, majdnem fej simogatva:

- drágám! két kezed van, hogy használnád egyszerre a hat sütiszaggatót?

majd szőkén és magabiztosan jött is a válasz:

- de hát, ha itt vannak a barátaim, és sütit készítünk, akkor együtt is tudnánk sütit szaggatni...

erre persze már se én, se a pasija nem tudtunk frappánsan érvelni, csak nevettünk...

a szikvízről

a múltkor valaki tök jól elmagyarázta, hogy mi a különbség az ásványvíz és a szikvíz között. a szikvíz ugyanaz amit én is iszok, csak nincs benne buborék.

a hajáról

essék szó a hajáról is, ha már egyszer minden balul sikerült csetlését, botlását abból eredeztetjük.
a színe szőke, ezt gondolom nem is kell mondanom. de nem ám festett, hanem eredeti, vele született szín ez. olyan, amit más kínlódva, fodrászhoz járva próbál magáévá tenni. nyáron szikrázó, a szőke minden árnyalata megtalálható benne. télen kicsit fakóbb, sötétebb és inkább kelt olyan hatást, mintha festett lenne a le nőttnek tűnő egészen sötét barna hajtövekkel. de még sem tűnik ápolatlannak és elhanyagoltnak.
hajának hossza változó. jelenleg hosszú, egészen a válláig ér. fodrászhoz nem gyakran jár, talán ez a hosszú haj előnye. mert az addig nőhet, amíg az ember meg nem unja. ő is ilyen. ritkán, de változtat a hajának hosszán és formáján. alapvetően mindig ugyanúgy hordja, kócosan, borzosan, éppen ahogy esik feltűzi. ha kiengedve van, akkor meg folyton abban turkál, borzolja, csavargatja, egyik oldalról a másikra hajtja, a füle mögé tűri, miközben mesél, vagy dolgozik, vagy agyal, vagy szervez, vagy telefonál.
a minap egyik kollégájával éppen, hogy megemlítettük egy hibásan lefoglalt jegy kapcsán, mindketten csak egy-egy szóval jellemezve:
- tudod, szőke.
- meg kócos is.
szóval igen kócos, mindig. fésűt nem nagyon használ, talán csak hajmosás után. néha még gondozza is oly módon a szőkeségét, hogy citromlével bekeni vagy bolti kencét használ, hogy még szőkébb és világosabb legyen.
ráadásul nagyon, de nagyon sok haja van. én csak ábrándozok és szeretnék annyit és olyan dúsat, mint az övé. de nekem csak a vékony hajszálak jutottak.
tegnap este valahogy szóba került a haja beszélgetés közben:
- most meg vagyok fésülködve.
mire mi, teljesen egyszerre, ugyanazzal a hangsúllyal:
- tééényleg?!
majd felháborodva jött a válasz:
- igeeen!
szóval ilyen a miszőkénk haja, magára valamit is adó nőként, nem elhanyagolja, de túlzásba sem viszi. éppen annyit, amennyit kell, felesleges időt és pénz nem rá áldozva hordja fejének díszes ékes, tollát.

az önismeret nehéz, rögös útján

miszőkénk a minap a pasijával folytatott párbeszédben rájött arra... de mire is?

szőke: (kétségbeesetten) úristen, lehet, hogy tényleg hülye vagyok?

pasija: (megnyugtatóan) de miben? 

szőke:  (szinte majdnem sírva) nem tudom.

de nem baj, ha ledőlök egy kicsit?

szőkeségéhez tartozik a következő nem elhanyagolható információ is, amit azt hiszem csak nálam csinál. de jelentkezzen, akinél ez már szintén előfordult.

munkájából kifolyólag, a bemutató közeledtével már reggeltől estig, látástól mikulásig dolgozik. de a közben lévő egy vagy két óra szünetben általában át szokott hozzám jönni (egy: mivel egy utcára lakom a munkahelyétől; kettő: mert a barátnője és bizalmasa vagyok; három: kulcsa is van hozzám, így akkor is jöhet, ha én nem vagyok otthon). érkezése előtt telefonon egyeztet velem, hogy átjönne... egy kávéra...  meg egy kis csevejre, DE előtte mindenképpen le szeretne pihenni és használná az ágyamat, mert vagy fáradt, vagy beteg, vagy netán mindkettő. DE utána mindenképpen szeretne velem kávézni és beszélgetni. 

alvásainak hossza szabadidőtől függően 5-10 perc, legjobb esetben fél-1 óra szokott lenni. (és itt nem említem az esetleges egész estés nálam alvásokat.)

közben csendben van és észrevétlen, nem úgy a telefonja, ami persze mindig csörög és amin mindig beállítja az ébresztőt is. majd ébredés után valóban kávézik és beszélget és figyel és beszámol és ismétel és telefonál és szőkézik és keres valamit a szatyrában és nem talál és ideges...