2016. január 11., hétfő

a jó kávéfőző

már többször megbeszéltük drága barátnőmmel, ahogy idősödünk, köhüm... bocsánat érünk, szépülünk, egyre inkább leszünk igényesebbek több dologra. kezdődött ez valamikor évekkel ezelőtt az alkohollal, pontosabban a borral. szépen rájöttünk, hogy sokkal élvezetesebb egy pohár remek bor, mint sok pohár nem jó bor. majd a paletta bővült és egyre inkább azt éreztük mind a ketten, hogy  a magára valamit is adó nő igen is megérdemli, hogy jó minőségű legyen az az adott dolog.
ebbe a sorba tartozik a kávéfogyasztás is. egyrészről nem mindegy, hogy milyen kávéból főzi az ember lánya a kávét, aztán ahogy ez bevésődött és a hétköznapok részévé vált az otthoni kávéfőzésben valamint a kávézó kiválasztásában is, tudtuk már azt is, hogy a jó kávéhoz jó kávéfőző is kell. de minden idő és pénz kérdése.
és az idő eljött miszőkénk életében, és a jézuska meghozta számára a vágyott jó kávéfőzőt.
lelkesen újságolta is, az ünnepek elteltével, hogyaztánmostmár menjek már hozzá, mert isteni kávét tud főzni a masina.
és hát mire valók a barátok és a december, naná, hogy mentem kávézni és csacsogni.
a masina szép és nagy és ott frissen darálja a kávét a kívánt finomságúra, és választható az erősség, egy vagy két adagot főzzön, és van külön tejhabosító kallantyúja is, na meg persze kijelzője, ahol mutatja, hogy mi van, hol tart épp, vagy mi készül.
amikor mindezt megláttam, már kezdett is gyanússá válni a dolog... de lelkes voltam és nagyon vágytam egy jó tejhabos kávéra.
édesem állt, vagyis inkább görnyedt, hajolt a masina előtt, nézte, nyomkodta... várt valami jelre, aminek meg kellene jelennie a kijelzőn... gőzölt, habosított legalább is azt hitte gőzöl és habosít, majd a másik adagolón várta, hogy jöjjön a kávé... 
majd megkaptam.
azt mondta: 
- uhh, a gőzölés, habosítás még nem megy, nem emlékszem mit mondott az öcsém, mit hova kell tekerni... és habosítás helyet vizet ad a tejhez...
nekem mindenesetre ízlett, mert még így is fényévekkel finomabb volt, mint amit otthon főzök.
majd egy másik alkalommal még december végén, amikor nála éjszakáztam, nagyon vártam a reggelt, hogy isteni kávét kaphassak. gondoltam magamban, már biztos sitty-sutty tud mindent.
ülök az asztalnál, várom a kávét... miszőkénk görnyed, hajol a masina előtt, nyomkod, motyog...
majd kérdezem:
- drágám, nem kéne a használati útmutatót elolvasni, ha már nem emlékszel pontosan, hogy mit mutatott az öcséd?
mire ő:
- jajj, az olyan hosszú és sok idő lenne elolvasni... 
én a fejemet fogva:
- nemááár?!!? de akkor a későbbi bosszúságoktól kímélnéd meg magad és legalább tudnád, hogy mit hova és hogyan?
miszőkésen tüstént jött a válasz:
- nekem ilyenekre nincs időm... és letette elém a kávét. (imádom)
majd pár perccel az üres pohár felett azt mondta:
- ez nem lett olyan jó, azt hiszem túl vizes lett, főzök egy másikat. kérsz?

(menjetek kávézni hozzá!!!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése